Izrael Állam, ahogyan ma ismerjük, a cionizmus terméke. A cionizmus a zsidó nacionalizmus politikai filozófiája. Részben vallási, részben történelmi elképzeléseket egyesít, amelyek azt állítják, hogy a világ zsidó lakosságának joga van a modern Közel-Kelet azon részére, amely több ezer éve a palesztinai arabok (muzulmánok, keresztények és zsidók) otthona.
A cionista eszmék csak a 19. század végén kezdtek befolyást szerezni a zsidó közösségekben. Ebben az időben a világ zsidó lakosságának körülbelül 90%-a Európában élt. Noha rengeteg zsidó ember jól asszimilálódott az európai kultúrában szerte a kontinensen, és jelentős mértékben hozzájárultak az európai kultúrához a politika, a művészetek, az irodalom és a tudomány terén, az antiszemitizmus Európában erősödött.
Kelet-Európában az európai feudális társadalmak utolsó maradványaiban a helyi uralkodók zsidóellenes pogromok bevetésével és a helyi zsidó közösségek elűzésével próbálták megőrizni hatalmukat. A tizenkilencedik század utolsó negyedében halálos pogromok hullámai indultak a kelet-európai zsidó közösségek ellen az úgynevezett Pale of Settlement területén (amely a mai Lengyelország, Ukrajna, Fehéroroszország és Oroszország egyes részeit fedi le), ahol a cárok Oroszország engedélyezte az állandó zsidó tartózkodást.
A növekvő erőszak és elnyomás mellett a kelet-európai zsidók migrációba kezdtek. És miközben vándoroltak, szembesültek a rasszizmussal. Az antiszemitizmus emelkedő szintjével szemben a zsidó közösségek elkezdték az anarchizmus és a szocializmus erős hagyományait kifejleszteni és átvenni.
A sápadt legjelentősebb zsidó szervezet az 1890-es évek végén megalakult General Jewish Labour Bund (egyszerűen Bund néven ismert) volt. A Bund egy szekuláris, szocialista szervezet volt, amely aktívan kampányolt az antiszemitizmus ellen, védelmezte a zsidó polgári és kulturális jogokat, és elutasította az asszimilációt. Általánosságban elmondható, hogy a Bund elutasította a zsidó közösség vallási, cionista és konzervatív csoportjaival való együttműködést, ehelyett kapcsolatokat alakított ki más szocialista, munkás- és szakszervezeti szervezetekkel.
Theodor Herzl
De az antiszemitizmus a cionizmus növekedéséhez is vezetett. A ma ismert cionizmus nagyrészt Theodor Herzl 19. század végén tett erőfeszítéseinek tulajdonítható. Herzl osztrák-magyar zsidó volt, aki fiatal éveit a (nem zsidó) nacionalizmusnak szentelte. De újságíró is volt, és ebben a szerepében tudósított Albert Dreyfus, a francia hadsereg zsidó tisztjének peréről. Dreyfust koholt vádakkal állították szemben azzal, hogy francia katonai titkokat közölt Németországgal. A per Franciaország-szerte az antiszemitizmus kirobbanását váltotta ki.
Ez mély hatást gyakorolt Herzlre, aki arra a következtetésre jutott, hogy a zsidó nép felszabadításának egyetlen eszköze a burjánzó európai antiszemitizmustól az összes zsidó nép Palesztinába való vándorlásának ösztönzése. Fontos megjegyezni, hogy Herzl maga nem volt különösebben vallásos ember, cionizmusa pedig világi volt, bár igyekezett az európai ortodox közösségekbe beilleszkedni, változó sikerrel. De hamarosan azonosított két kulcselemet, amelyek a modern cionizmust alakították.
Először is elismerte, hogy a zsidó bibliai mítoszok fontos forrásai a kizárólagos és nacionalista zsidó identitás kialakításának. Így Palesztina, mint a zsidó diaszpóra ősi hazája lett a zsidó állam megalakításának helye.
Másodszor, szándékosan összekapcsolta a cionista projektet a tágabb európai birodalmi rendszerrel: rájött, hogy egy kizárólagos zsidó állam létrehozásához a cionizmusnak meg kell hódítania Európa birodalmi hatalmaival. Itt udvarolt a briteknek, mert ők voltak a kor legjelentősebb birodalmi hatalmai. Úgy vélte, zsidó hazát csak „biztos felsőbbséggel” lehet megszerezni, vagyis birodalmi érdekekhez kötődő gyarmati telepes állammá válva. Ahogy Herzl mondta:
„Angliát az ázsiai birtokaival együtt leginkább a cionizmus érdekelheti, mert a legrövidebb út Indiába Palesztinán keresztül vezet. Anglia nagy politikusai voltak az elsők, akik felismerték a gyarmati terjeszkedés szükségességét… És ezért úgy gondolom, hogy Angliában a cionizmus gondolatát, amely gyarmati eszme, könnyen meg kell érteni.
Herzl azonban nehezen próbált meggyőzni más európai zsidókat, hogy hagyjanak fel mindent és költözzenek Palesztinába. Nem sikerült nagyon sok anyagi támogatást összegyűjtenie a cionista mozgalomnak.
Herzlnek sokkal nagyobb szerencséje volt néhány hétköznapi embert meggyőzni arról, hogy a zsidók asszimilációja lehetetlen, és végül elegendő támogatást szerzett a Cionista Világszervezet létrehozásához. Az első cionista kongresszust 1897-ben tartották Bázelben, egy évvel a The Jewish State megjelenése után, amelyről Herzl már viszonylag ismertté vált.
Brit imperializmus
A cionista vezető és Izrael jövőbeli elnöke, Chaim Weizmann volt az, aki kulcsszerepet fog játszani a cionista projekt brit támogatásának megszerzésében. Weizmann a mai Fehéroroszországban született, de a századfordulón Nyugat-Európába költözött. 1904-től Manchesterben élt, 1905-ben mutatták be Arthur Balfournak (akkori miniszterelnöknek). 1916-ban Balfour külügyminiszter lett Lloyd George koalíciós kormányában.
1917-ben Weizmannt meghívták a brit kormánnyal folytatott titkos megbeszélésekre, amelyek a Balfour-nyilatkozathoz vezettek. A Nyilatkozat rövid, de egyértelművé teszi álláspontját: „Őfelsége kormánya támogatja a zsidó nép nemzeti otthonának Palesztinában történő létrehozását, és minden tőlük telhetőt megtesz, hogy elősegítse e cél elérését.”
A Nyilatkozatot a brit önérdek motiválta, amely egybeforrt a cionista mozgalom ambícióival. A britek számára az volt a cél, hogy:
„Integrálja ezt a projektet [ti. zsidó haza létrehozása Palesztinában] a birodalom fenntartásának céljául anélkül, hogy az imperialista expanzionizmust és gyarmatosítást megismételné. Abban reménykedtek, hogy a cionista betelepítés kényelmes helyettesítést jelent majd, hatékonyan végrehajtva a gyarmatosítást a nemzeti újjáépítés leple alatt. A cionizmus… a brit birodalmi stratégia fontos kiegészítőjévé vált a Közel-Keleten.”[1]
Az első világháború végén a Népszövetség átadta Nagy-Britanniának a felhatalmazást Palesztina ellenőrzésére. A Palesztina feletti brit irányítás a Balfour-nyilatkozattal együtt történelmi lehetőséget teremtett a Cionista Mozgalom számára, hogy – brit védelme alatt – egy telepes társadalmat hozzon létre Palesztinában, amely elindítja a palesztin nép erőszakos kifosztásának folyamatát otthonaiktól és földjeiktől. és formálják a modern izraeli társadalmat.
